Időpont: 2010 nyara. Helyszín: Sziget fesztivál, Nagyszínpad környéke.
Egyik legegyszerűbb csajozási helyszín egy fesztiválon, ha egy koncert végén beállsz a vonulási útvonalak valamelyike mellé, például Nagyszínpad melletti kajáldákhoz. Érdemes többed magaddal állni, mert a csordában vonuló lányok csordáját falkában elejteni könnyebb...
Ebben a sztoriban mégis egy magában lézengő, kétségbeesetten önmarcangoló lány a főszereplő. És a párbeszéd:
-Szia! Biztos tudod, de nincs meg a fél cipőd...
-Tudom. Vitt a tömeg maga fölött és egy paraszt leszedte és elhajította!
Vannak azok az élvezkedő faszkalapok, akik jól letaperolják az ilyen csajokat, rosszabbik megoldás, ha unatkoznak koncert közben és a cipőjétől szabadítják meg az embert...
-De a legrosszabb, hogy a tárcámat és a mobilom odaadtam haverjaimnak, hogy vigyázzanak rá, de lehagytam őket...
-Tudod valamelyik számát fejből?
-Nem.
-Ha már ilyen szerencsétlen vagy meghívjalak egy sörre?
-Nem kell, köszi.
-A sátramban van egy pótcipő, a sártengerek esetére. Kölcsönadjam?
-Kölcsönadnád?
-Persze, ha elkísérsz odáig.
-Oké.
Itt kell elárulnom, hogy természetesen, nincs cipő a sátorban. Miért is lenne? Leszarom, ha sáros egy fesztiválon a cipőm.
-De én csak cipőért megyek, ugye tudod? Nem olyan lány vagyok.
-Persze tudom...
A sátorhoz érve, hellyel kínálom, míg keresem. Keresni valamit egy olyan sátorban, ahol csak egy pulcsi, egy hálózsák és egy polifoam van, nem tart sokáig.
-Hát ezt ellopták, beszarok.
-Persze, nem is volt a sátorban. /Milyen jól gondolja.../
Itt a csók kezdeményezése kihagyhatatlan... És persze viszonzásra kerül...
Természetesen a cipőért jött, ami mint kiderült nincs. Mégis maradt, a sátor zipzárja is behúzódott.
De ő nem olyan lány... Tényleg nem, a "Szia"-tól a sátorba jutásig kemény 12 perc telt el...